A gondoskodás, a másokkal való törődés, a ráhangolódás és a segítségnyújtás mindig is az életem része volt. Budapesten születtem orvos szülők 2. gyermekeként. Keresztény és zsidó gyökerekből táplálkozva számtalan transzgenerációs traumát örököltem, elég bonyolult és fájdalmas alapcsomagot kaptam ezáltal. Pont ezért mindig is elszántan és szenvedélyesen törekedtem és törekszem a mai napig is arra, hogy az önálló utamat járjam és megtaláljam a saját helyes válaszaimat az élet nagy kérdéseire.

Már az oviban is azt szerettem a legjobban, amikor “csak úgy” együtt vagyunk és beszélgetünk. Kicsi korom óta a családtagjaim és a körülöttem lévő emberek különleges bizalmat szavaztak nekem, és kritikus lelki vagy egészségügyi állapotukban gyakran csak tőlem fogadtak el segítséget. A környezetemben élők mindig is azt mondták, hogy pszichológusnak kéne lennem. És bevallom, nekem is ez volt a titkos álmom. Így fordultam már nagyon fiatalon az önismeret, a pszichológia, a spiritualitás és a filozófia felé. A gimnáziumi és az egyetemi éveim alatt számtalan dolgot kipróbáltam, két végén égettem a gyertyát, emellett éjszakánként vendéglátóztam, fotóztam, rendezvényeket szerveztem, körbeutaztam Indiát és legfőképp állandóan szorongtam.

Az élet mindig intenzíven zajlott körülöttem, mert kíváncsi, nyughatatlan természetem sohasem hagyott kérdések nélkül. Ennek köszönhetem, hogy sok mindent megtapasztaltam, trauma traumát követett, szélsőségek, összeomlások sora, egészen addig, míg eljött egy pont, ahonnan nem volt tovább. Leértem a gödör aljára és összeomlottam. Apám öngyilkos lett, elváltam, és mindez olyan súlyt nyomott rám, hogy nem tudtam, van-e tovább. Folyamatosan magányosnak, céltalannak, rosszkedvűnek, szorongónak és fáradtnak éreztem magam lelkileg és fizikailag is. Alig tudtam aludni, enni, és már semmi sem okozott igazán örömet. Úgy éreztem, hogy minden értelmetlen és nincs erőm tovább élni.

Ekkor hoztam egy bátor döntést, magam mögött hagytam az addigi munkámat, a biztonságosnak hitt otthonomat, a régi életemet és kiléptem az ismeretlenbe. 

Egy ember hitt bennem igazán akkoriban, ami olyan hajtóerőt adott, hogy ráléptem a saját utamra, újraterveztem az életemet és elkezdtem egyéni konzultációkat tartani. Ennek már több, mint 8 éve…